Nő és férfi

Ismeretes, hogy a szerelem tüzes érzés, de elsődlegesen, ki kell mondani, a nők számára. A férfiak a szerelemmel azt vállalják, hogy átadják magukat a nőnek, az anyagnak. Számukra a szerelem béklyó. De amint a nő megszerzi a vágyainak tárgyát, az anyaggá lealacsonyodott férfit, már nem lesz számára annyira érdekes, kivált, ha a tüzet nem tudják újra és újra felpiszkálni. A nő számára (de a férfi számára is) mindig is az elérhetetlen a vonzó. Ezért van az, hogy a nők családot inkább a lealacsonyodni képes (nőies, tágra nyíló szemű) férfiakkal alapítanak (saját kezdeményezésre, hiszen már átvették a férfiaktól e szerepet), de vágyat, szerelmet a férfinak megmaradni tudó, magát hosszan nőhöz lekötni nem képes olyan férfiak iránt érez, akik számára az elsődleges nem a nő és annak szeretete, hanem önmaga szeretete. Az igazi férfiak viszont nem a bunkó önimádó típusok, hanem azok, akik mindenki javára, a nemzet, cég, egyesület, közösség javára alkotnak és egy magasabb szeretetet hirdetnek, mint ami két ember között általában lehetséges. Az igazi szerelem tehát a (testiekben) viszonzatlan szerelem, egy transzcendentális érzés, mely túlmutat azon az anyagi síkon, melyekbe fektetett vágyaink kielégülésére szakosodtunk a Vaskorban.
Ezen fogalmak a tisztázása nélkül, és főleg a tisztán, éberen látás nélkül nem lehetséges a nemek szerepét újra helyére tenni.

Zborovszky Andrea A papucsszaggató királykisasszonyok...

...című az Ősi Gyökér 2008/1. sz. megjelent meseelemzésében jól leírja a mai állapotokat is:

Ahogyan mai világunkban elvesztettük az alapvető mintáinkat, itt is ez a helyzet kísért. A lányok aktívak, ők mennek a férfiakhoz, a férfiak pedig az igazi papucsok, akik otthonukban várják passzívan az élményeket. A lábbeli akár a továbblépés eszköze is lehetne, de itt csak egyhelyben nyüvik el őket, körbe-körbe toporogva. Sőt a papucs a házi béke szimbóluma is lehetne akár, ha a fiúk hordanák a nadrágot. Hiába szólít fel a kakas az éberségre, sem a lányok, sem a fiúk nem ébrednek fel az érzékek világának csábító bűvköréből. Ezen sem kell csodálkoznunk, jó angol szokáshoz híven, hiszen csak körül kell néznünk a városunkban, hány templom tetején forgolódik hiába szegény pléhkakas, s az emberek többsége azt sem tudja, miért csücsül ez az állat a legmagasabb ponton. Olyan mélységesen mélyre merülünk az anyag káprázatába, hogy már csak nagy kataklizmák tudnak kirángatni minket, azok is csak akkor, ha meglehetősen közelről érintenek minket. Meg kell értenünk, nekünk nőknek nem az a feladatunk, hogy a bátorságunkat, erőnket fitogtassuk. Ez szereptévedés és élethazugság. A férfiaknak ismét vállalni kell a felelősséget nem csak önmagukért, hanem a családjukért is. Vállalniuk kell, hogy ők a fej, a nő a nyak.

Joó Violetta A nő mágiája és felelőssége...

...című írásából idézve:

"A nő képessége a befogadás (információ befogadás), elfogadás, odaadás és a teremtés (materializálás). A nő arra született, hogy befogadni, megnyílni, szeretni, a szeretet által önmagát tudatosan átadni, a szeretet által egységet (párkapcsolati, alapított családi egységet) létrehozni, teremteni, szülni, újjászületni képes legyen. Természetesen nem bármit befogadni, s nem bármi felé nyitott lenni, s nem bárminek átadni magát. Hanem: a férfin keresztül az isteni igazságnak, a kiegyenlítődésnek, a férfi által a valódi, tiszta értelem fényének.
Minden nő spirituális útja a "férfin keresztül" vezet.
De nem úgy, hogy átgázol rajta, hanem, hogy befogadja, megismeri.
Párkapcsolati életük során folyamatosan magához kapcsolja odaadó szeretetével, és...visszakapcsolja az ősi egységhez, a Nagy Egész-hez.
Így teljesednek ki mindketten.
Ez nem misztikum.
Ez szellemi, lelki, gyakorlati életfeladataink egyike.
A nőnek, hogy a fénytől, tehát az értelemtől, az objektív átvilágítástól, az önmegváltási információktól megtermékenyülve: teremtsen."

Lingam, phallic és több más címnél is szerepelt ...

Acharia S The Christ Conspiracy...

...című könyvéből származó passzusa:

Despite its antisex attitude and pretensions, Christianity incorporated many sexual images, including the ancient and ubiquitous lingam symbol, evident in the church steeple, and the yoni or womb, symbolized by the church nave. From the earliest times, in fact, temples and churches themselves served as wombs, into which the priest, with his phallus-shaped hat would enter, beseeching the Deity for fertility and fecundity. As Allegro says:
The temple was designed with a large measure of uniformity over the whole of the Near East now recognizable as a microcosm of the womb. It was divided into three parts: the Porch, representing the lower end of the vagina up to the hymen, or Veil; the Hall, or vagina itself; and the inner sanctum, or Holy of Holies, the uterus. The priest, dressed as a penis, anointed with various saps and resins as representing the divine semen, enters through the doors of the Porch, the "labia" of the womb, past the Veil or "hymen" and so into the Hall.

Antiszexuális hozzáállása és igényessége ellenére a kereszténység számos szexuális képet épített be, beleértve az ősi és mindenütt jelenlévő lingam szimbólumot, amely a templomtoronyban látható, és a yoni vagy méh, amelyet a templomhajó szimbolizál. A legkorábbi időktől fogva a templomok és a templomok maguk is méhként szolgáltak, ahová a pap fallosz alakú kalapjával belépett, és termékenységért és termékenységért könyörgött az Istenséghez. Ahogy Allegro mondja:
A templomot nagyfokú egységességgel tervezték az egész Közel-Keleten, amely ma már felismerhetően az anyaméh mikrokozmoszának tekinthető. Három részre volt osztva: a Bejárat, amely a hüvely alsó végét jelképezte a szűzhártyáig, vagyis a Fátyolig; a Csarnok, vagyis maga a hüvely; és a belső szentély, vagyis a Szentek Szentje, a méh. A pap, pénisznek öltözve, különböző nedvekkel és gyantákkal felkenve, amelyek az isteni ondót jelképezik, belép a Bejárat ajtaján, a méh "szeméremajkán" keresztül, a Fátyolon vagy "szűzhártyán" át, és így a Csarnokba.

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvének 22. oldalán Bachofent idézi (a 143. oldalon ismét):

Az anya korábban létezik, mint a fiú. Az asszonyiság áll az élen, az erő férfiban való megtestesülése csak utána, másodsorban következik. A nő az adott, a férfi a leendő. Kezdettől fogva van a föld, az anyai alapanyag. Belőle ered aztán a látható, teremtett világ, s csak ebben mutatkozik meg a nemek kettéválása, csak ebben kerül a férfiteremtmény a napvilágra.
Nő és férfi tehát nem egyidejűleg jelenik meg, nem egyenrangú. A nő jár elöl, a férfi követi; a nő a korábbi, a férfi, fiúi viszonyban áll vele; a nő az adott. A férfi a csak belőle következő. A látható, de a mindig változó teremtmények közé tartozik, csak halandó alakban jön a napvilágra. Kezdettől meglévő csak a nő; a férfi a született, s ezért örökös pusztulás áldozata. A fizikai élet terén tehát a férfi princípium a második helyen áll a női princípium alárendeltjeként. Ebben gyökerezik ama ősidőkhöz tartozó elképzelés is a halhatatlan anya halandó apával való kapcsolatáról.

Bachofen nyilván nem csak a földi nőkre utal, ugyanakkor Ádám és Éva történetében a férfi az első. Hogy ez egy patriarchális kor terméke vagy valójában égi/kozmogóniai jellegű mítoszt idéz, lehet rajta tanakodni. Az tény, hogy a Tejútanya is hamarabb létezett, mint a Napgyermek.

FK folytatja (a 143. oldalon):

Egyszóval: a nő először anyaként áll előttünk, a férfi először fiúként. Az aranybarázdából vájják elő egy szép napon. A föld anyai tulajdonsága a talajból feltörő növényben lesz láthatóvá. A férfiúságnak még semmiféle arculata nincs; csak később, az első férfialkatú gyermekből válik felismerhetővé. A férfi tehát nemcsak későbbi a nőnél, hanem még az életnemzés nagy misztériumának kinyilatkoztatójaként is jelenik meg. Hiszen minden megfigyelés elől elzárkózik az a folyamat, amely a föld ölének sötétjében életet ébreszt és annak csíráját kibontja. Ami elsőnek láthatóvá válik, az a szülés eredménye; de csak az anyának van része ebben. A férfierő létezése és arculata csak a fiúgyermek alkatában nyilatkozik meg. Szülötte révén fedi fel az anya az emberek előtt azt, ami ismeretlen volt a szülött megjelenése előtt, akinek tevékenysége sötétségbe burkolva rejtőzött.
Az anyai sötétséget a fiúk, a tűz és a szellemi fény termékenyítik meg, amelyből ők születtek.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében is írja:

Az, hogy ősi pantheonokban férfi-istenségeknek nemigen jut hely, olyan időkre emlékeztet, amikor még az ember nem ismerte föl a férfi valóságos szerepét a gyermeknemzésben[1], ezért csak az anyákat tisztelte (leányágon tartotta számon származását, mint az újabb kori természeti népek anyajogú társadalmaiban). Ebben az időben férfiú csak alsó mitológia hőse, földre szállott isten lehetett csupán, és mint anyja fia személyesült meg – hasonlóan a mesehősökhöz (l. Nap szavunk Munkácsy Bernát szerinti értelmezését: ugor Naj pi = "Nap fia", "Nő fia"). A férfiak térfoglalása az égben a férfiúi nemzőfunkció felismerésével, az apajog eluralkodásával kezdődik csak meg igazán.

Kenneth Grant The Magical Revival...

...című A. Crowley anyagát feldolgozó könyvében is szó van erről:

The Draconians, or Typhonians, oblivious of the role of the male in the biological mysteries of procreation, had worshipped the whore and her bastard who were ages later typified as the Virgin and Child.

A drakóniaiak vagy tifóniak, akik nem ismerték a férfi szerepét a nemzés biológiai misztériumában, a szajhát és fattyát imádták, akiket évszázadokkal később Szűzként és Gyermekként tipizáltak.

A megjegyzésem mindehhez az, hogy aligha hiszem el, hogy egy több százezer vagy több millió évvel ezelőtt élő "proto-táltos" ne tudta volna, hogy nem a gólya hozza a gyereket.
Itt nem arról van szó, hogy a férfi szerepét nem ismerték volna fel, inkább arról, hogy az első civilizációk hitrendszere tudatosan nőközpontú volt, mert egyrészt csak az anya a biztos, másrészt tudatosan így is alkották meg a mitológiájukat. Ennek még az is állt a háttérében, hogy az első ember is a hermafroditák és a kétéltűek előtt, ami/aki önmagából létre tudta hozni, afféle szűznemzéssel az életet a nő volt. Ennek a tudásnak a fenntartását kell még itt látni. Beszélhetnénk itt még sok mindenről, például az ösztön és Isten kapcsolatáról is.
Ezt a gondolatot Robert Graves The White Goddess című könyvének 389. oldaláról vette JM. Ez hasonlóan téves következtetés, mint azt mondani, hogy Kopernikuszig sehol Európában nem volt ismert a Föld-Nap relációja vagy azt, hogy a magyar paraszt a zsidó Tízparancsolat alapján értesült arról, hogy ölni vagy a szomszédasszonyt elszeretni nem szabad. (Egyéb példákat lásd még tudomány.)
Graves (és ezek szerint JM) nem ismerte a magyar szupercivilizációt és ősvallását. Hyperborea-Atlantisz átállás és Isten címnél szerepeltek adatok arra vonatkozólag, miként váltotta fel a csillagvallást a Napvallás, majd a modern politikai vallások. Itt nem arról van szó, hogy az apa nemző szerepe nem volt ismert (hisz komplex Nimrud-mitológiát is költöttek), hanem arról, hogy akkor még az anyáknak nagyobb tisztelet járt ki (ezért is mondom, hogy a hunoknak illetve hun-származék népeknek "köszönhetjük" a magyarságot elnyomó irányzatok elterjedését).
Egyébiránt RG hosszú lére eresztett passzusát lásd anyakultusz – apakultusz címnél. Onnan most csak ezt emelném ki:

The revolutionary institution of fatherhood, imported into Europe from the East, brought with it the institution of individual marriage. Hitherto there had been only group marriages of all female members of a particular totem society with all members of another; every child's maternity was certain, but its paternity debatable and irrelevant.

Az apaság forradalmi intézménye, amelyet keletről hoztak be Európába, magával hozta az egyéni házasság intézményét is. Eddig csak csoportos házasságok léteztek egy adott totemtársadalom összes női tagjának egy másik totemtársadalom összes tagjával; minden gyermek anyasága biztos volt, de apasága vitatható és lényegtelen.

Lásd még például KUN és hozzá hasonló Nap jelentésű szavaink eredetét illetve Nut és Galactic centre címnél írottakat.

Bakos Attila A Duna Evangéliuma...

...című könyvének 431. oldalán élesen szól a mai világ nemi gondjain belül a férfi gondok kapcsán:

Írásunkból nagyon is úgy tűnhet, mintha a valóság női megközelítése értékesebb, emberségesebb volna, a férfias próbálkozásnál. Valójában mind a két megközelítési mód nélkülözhetetlen, de ezen belül a férfias forma hosszas torzulási folyamat végén teljes megsemmisülésben van. Az anyagi világ, az anyagi teremtés alapvetően nőneműre hangolt birodalom. Ez prákriti, vagy mayá őstermészete. Itt a férfi egyetlen esetben találhatja meg a helyét, ha ez az elbűvölő érzéki varázs nem nyűgözi le, mi több rá kell döbbennie, hogy ettől a befolyástól teljesen független, anti anyagi lélek. Korunkban indokoltan divatossá és fontossá vált hazánkban is a női önmegvalósítás, de nem találunk hasonló törekvést a magyar férfiak életében. Sőt egyenesen úgy tűnik, a magyar férfi lelki útja, önmegvalósítása mára teljesen összeomlott. A nyugati liberális hatások befolyása révén hazánkban a férfiasság eszménye, veszélyesen negatív fogalom. Ha valaki a férfi lelki útját, spiritualitását, szellemi egészségét nyíltan képviseli, úgy nyilvánítják nőellenes "hím-sovinisztának", mint az igaz magyar hazafit antiszemitának. A férfi életünk problémáival való szembenézés késlekedése okozza Magyarországon a férfiak menekülő alkoholizmusát és az egész világ adatait figyelembe vevő, méltatlanul korai halálát, nagyon rossz tudati és egészségügyi állapotát. Óriási baj van főleg a színmagyar területeken a testi és szellemi tisztasággal, az életirányultsággal, a célkitűés képességével, s a megvalósítás energiáival. A magyar férfi történelmileg, politikailag és családilag is, egy kisszerű, pitiáner kispolgári létre kényszerül tömegét tekintve, ami halálosan különbözik eredeti spirituális alkatától. Mert miként azt más fejezetben részletesen tárgyaltuk, a magyar ember saját legmélyebb valójának megértése iránti vágya, összefügg az Isten megismerése iránti vággyal.
Ez azt is jelenti, hogy a férfinak két utat kell egyszerre járnia. Az egyik út Isten és önnön lelkiségének örök útja, a másik az asszonnyal, lelke szunnyadó, meg nem nyilvánult felének tükörképével való világi élet. A férfi magában hordozza a mindkettő iránti vágyat. (Természetesen más megvilágításban, ugyanez a nők önmegvalósítására is igaz.)
Ahhoz azonban, hogy megértsük a bennünk lévő nőt, s a velünk élő női társunkat, elodázhatatlanul meg kell valósítanunk férfi különállásunkat. A férfi csak akkor szabadul meg a maithunya-ágarától (szanszkrit), a nemi élet bilincseitől, attól, hogy a női világ, azaz önnön érzékisége kényszerű rabja legyen, ha integrálta magában az Atyához tartozó férfi minőséget. Ami saját neméből, önmagából ismeretlen marad, az az árnyék, amely tudattalanul befolyásolja jövőbeni jellemét, eszményeit és sorsát. A férfi árnyék kisebbrendűségi érzéssel, agresszív kompenzációkkal és a férfivilágban való helytállással szembeni szorongással kezeli az embert. A férfi akarat és értelem, a nő érzés, tétlenség és intuíció, az egész emberség titka a fölsoroltak együttes kifejlesztése. A férfi felszabadult és felszabadító lény – isteni életcélja túlmutat az anyagi érdekeken. A férfiasság lényegét tekintve spiritualitást, önmegvalósítást és az Isten-eszmény tudatos keresését jelenti. A férfi célja, hogy a tudatalatti tudatossá váljon: az átman (szanszkrit) a spirituális önvaló tudata kibontakozzon.
A férfi szellemi élet segítő társa ebben a nemes szívű barát. A lelki dolgokat leginkább egy mély, anyagi értelemben érdek nélküli, szellemi barátság segíti elő. Az ilyen társulás hiánya a férfi szellem kihunyását jelenti. Ez a barátság kétféle lehet, megosztó és atyai. A megosztó barátságban lelkes egyenrangú férfiak társulnak a lelki fejlődés reményében, míg az atyaiban, megjelenik a férfi életében a spirituális tanító, a lelki tanítómester, mely e földön a legkedvesebb barát.
Háromféle férfi van Magyarországon. A kommunizmus voltaképpeni vérfertőző legfőbb céljaképpen, hatalmas tömegben kitenyésztett, harmadik vonalas senki, eszmények nélküli ösztönlény, szellemi nyomorék. Nem cselekszik, csak, mint az állat reagál, eszménytelen súdra (szanszkrit; jellemtelen sóvárgó, tunya, feleslegesen kesergő, tudatlan, tisztátalan férfi). A rendszerváltás által létrehozott illúzióikról tudatlan mohó, kapzsi újmachók, akiknek élete a pénz, a szex és a hatalom.
Ha a sors fordulása ezt elveszi tőlük, úgy érzik nincs többé miért élniük ez országban s e földön. Ez a két férfitípus termékenyíthetetlen, s képtelenek magukat szellemi módon bármivel belülről ösztönözni. Ők képviselik a hazavesztők mindenkori szavazóbázisát.
Második a farizeus-korifeus írásmagyarázók, az ortodoxok tábora, akik túl komolyan veszik vallásukat vagy tudományos tekintélyüket. Valójában gátolják, hogy olyan valóságos kapcsolat jöjjön létre Isten és az ember között, ami átalakító, kegyelmi erővel bír. Gyűlölik az ezoterikát és a transzcendentális misztikumot. Felelősséget nem vállalnak, de vadul kritizálják az igazi férfit. Ezek a férfiak valójában leplezik, hogy elveszettek gondolataikban, szorongásaikban és csoportjukban és hazájukban. Gyávák ezért sohasem önállóan, egyéni véleményeket formálva lépnek föl, hanem falkában csoportosan támadják az igaz isten-keresést tanító férfit, vagy hősiesen küzdő magányos hazafit. Önállótlanok, szervilisek, lelkiismeretlenek. Valójában szektájuk, egyházuk, vagy pártjuk eszményeit képviselő tucat-férfiak, de megpróbálják azt a látszatot kelteni, mintha egyéniségek volnának önálló véleménnyel. Erkölcsileg kifogásolhatatlan vallási vagy pártérdekre hivatkoznak.
A harmadik csoportban kitart néhány krisztusi férfi. Halad, tudatosodik, kibírja és leküzdi az irigy vádakat, anélkül, hogy pánikba esne. Képes szenvedni az előző két ostoba csoport miatt, anélkül, hogy sértve érezné magát. Az ilyen férfi így gondolkodik: ezektől a tucat emberektől nincs mit várnom, megyek és megkeresem lelki tanítómesteremet és örök lelki társaimat. A krisztusi ember boldogan észleli a teremtő Isten sorsát emberi és magyar lényében, s testi, szellemi életet nemz. Ő az igazi Atya, Isten Fia, a lelki tanítómester, akiben a férfiak követhető példát látva megbízhatnak.
Ennek a fejezetnek az a felismerés kölcsönöz fontosságot, hogy a gyönge férfi feminizálódik, és folyamatosan az Atyától való riadt különállását hangsúlyozza, azaz férfiatlan. Isten közös keresése nélkül nincs átadni való Apa és fia között, így az apák és fiak kapcsolata az ateista liberál-bolsevik Magyarországon megsemmisült. Eltűntek az apák. A spiritualitást nélkülöző otthonokban az Apáknak nincs szava, az teljesen az anyagilag gondoskodó anya birodalma. Az istenről, lelki tanítómesterről, szellemi barátságról mit sem tudó férfiak félnek a képzeletbeli, kivetített, büntető Atya-Istentől", az apa lelki tudatosság és átélés híján, ma hazánkban csupán éppen távollévő, ítéletvégrehajtó". Meg kell tehát szabadulni a bűntudattól és a felettes hím-hatalomtól való szorongástól. E nélkül a férfi megfelelés kényszeres, szerepeket játszó szerencsétlen, befolyásolható majom. Az Apától való rettegés helyett, visszaállítani a sadhu (a szent atyai lelki tanítómester) eszményét, amihez a férfi életútján igazodik, mert a férfi-élet transzcendentális kibontakoztatásához eszmény kell és mester. A lelki mester szellemi tanítását nélkülöző férfi számára értelmetlenek a vallás naiv rítusai, természetéből adódóan tudás nélkül nem fér hozzá a szakralitáshoz, ezért csak félszívvel megy az "asszonyok templomába".
[...]
Kevés Magyarországon az a férfi, akit a szellemi önmegvalósítás érdekel, elsősorban azért, mert a szabadság kötelező kreativitást, cselekvési, gondolati önállóságot, azaz kockázatot jelent, bátor, őszinte, sebezhető életet.

Dion Fortune-ról írja Kenneth Grant The Magical Revival című könyvében:

Fortune noticed the close connection between certain psychosomatic states and those described by ritualists of the Eastern tantras and the Western Qabalistic traditions.
She realized that Woman, considered in the West to be the negative or passive aspect of the Creative Energy, was, on the contrary, the dynamic awakener of the solar-phallic current, and as such the factor that made the male positive.
She devised rituals, wrote novels, and, at one time, a play which was in effect a Rite of Isis that enacted the eternal drama of polarity between the male-female modes of the Creative Fire.

Fortune észrevette, hogy szoros kapcsolat van bizonyos pszichoszomatikus állapotok és a keleti tantrák rituáléi és a nyugati kabbalisztikus hagyományok által leírtak között.
Rájött, hogy a Nő, akit Nyugaton a Teremtő Energia negatív vagy passzív aspektusának tartanak, ezzel szemben a szoláris-fallikus áramlat dinamikus ébresztője, és mint ilyen, az a tényező, amely a férfit pozitívvá teszi.
Rituálékat talált ki, regényeket írt, és egy időben egy színdarabot, amely tulajdonképpen egy Ízisz-ritus volt, amely a teremtő tűz férfi és női módozatai közötti polaritás örök drámáját játszotta el.

A Jankovics Marcell valamely könyvében említett Teiresias-féle történet arról, hogy kik élvezik jobban a szexet, a férfiak vagy a nők, szerepel Joseph Fontenrose Orionjának 123. oldalán. Hogy a nők épp kilencszer jobban élvezik, ez akár arra is utalhat, hogy itt égi dolgokról van szó.

Az alábbi videóban is elhangzik, hogy amikor férfiról vagy nőről beszélünk, nem lehet úgy beszélni róluk, hogy a másik nemet leválasztjuk, mert összetartoznak. Hasonlóan a fény és sötétséghez, hiszen ezeket is egymáshoz viszonyítva tudjuk értelmezni. Pina címnél is ezt láttuk. Ahová olyan Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvéből való adatok is kerültek, amelyek tantra címhez nem fértek be.
Amit Bakos könyve 214-215. oldalán a szexualitásról és attól való félelemről vagy annak eltorzított képéről ír, lásd szexualitás jelképekben, használati tárgyakban, gyermekjátékokban címnél.
Lásd még más témában anyakultusz – apakultusz.

Supka Géza Kalandozás a kalendáriumban című könyvében ugye a hatalmi szimbolika kapcsán taglalja a dolgokat, például ruhaviselet kapcsán fátyol és chador címnél is az alávetettség jelképeit mutatja be. Előbbi címnél a Sigmund Freudot idéző férfi és a nő közötti legnagyobb, mert örök osztályharc mindenkori áldozata, a nő kapcsán szól arról, hogy a férfi hatalmi akarata következtében volt köteles fátyolt ölteni, mert még az arca is a férfi magántulajdona, így elrejtheti idegen szemek elől (ahogy chador címnél a haj elrejtéséről volt szó).

Nőhiány

Götz László Keleten kél a Nap...

...című könyvében írja:

Közismert, hogy újonnan gyarmatosított területeken nagy a nőhiány, túlnyomórészt férfiakat találunk. Így volt ez pl. Észak-Amerikában is, egészen a 19. század végéig, Ausztráliában és Új-Zélandon pedig szinte napjainkig ez a helyzet.

Lábjegyzetek


  1. Lábjegyzet:
    Jankovics Marcell írja másutt:
    A férfilélek nőkhöz viszonyuló ambivalenciáját mutatja, hogy eleink Tündérútnak (is) nevezték a Tejutat, hasadékos részét pedig (a kozmikus anyának azt a testrészét, amelyet nemcsak ő, hanem halandó megtestesülései is legjobban forgatnak a vágyott pillanatokban) Tündérkertnek, Tündérek fordulójának, Tündérek táncának. (A Tejút forgása a látóhatár mentén a legszembetűnőbb.) (Lásd még a Tejút különböző elnevezéseit képen ott.)

    Ami JM azon kijelentését illeti, hogy nem ismerték fel a férfiak nemzőszerepét, ez rossz következtetés. Kaptár címnél is írtuk, hogy itt azt kell látni, hogy a napvallások kialakulása előtt Tejútanya-tisztelet volt. Megfelelően kell tudni a dolgokat kontextusba helyezni.
    Falvay Károly Nagyboldogasszony c. könyvének 178. oldalán is írja:
    Amikor megjelent az antikvitásban ez az új ismeret, az emberi tudatosság fejlődését hihetetlen mértékben kitágította. Az ember megértette, hogy a női fogalom olyan teremtő fogalom, amivel az ellenkező nemű férfi nem rendelkezik. Csak a női fogalom képes új élő-alakot teremteni, legyen az egy bogár, növény, állat, vagy ember.
    Így vált a nő istenanya fogalommá, olyan erővé, ami a földi élet létrejöttében és annak változásában 'Isteni' mindentudó és mindenható szerepkört biztosít számára. A női elv az élet és halál urává vált. Érthető módon később ő fogalmazta meg a közösségi együttélés első törvényeit is. ↩︎